Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Székely Bertalan kultusza Szadán

2010.12.13

 

 

(Székely Bertalan Műteremház Füzetek 7.)

 

Székely Bertalan kultusza Szadán*

 

RÉSZLET

 

“Az eszményi szép apostola.

Nemzeti történelmünk festője.

 A magyar rajztanárság nevelője.

A Képzőművészeti Főiskola igazgatója.”

A szadai Székely Bertalan sírszobor felirata. (1943)

 

Székely Bertalan és Szada közötti kapcsolatot a falusiak által a festő köré szőtt legendák fonják erős kötelékké. Vásárhelyi József a község helytörténetének kutatója, Székely Bertalan szadai kultuszának első feltárója még az ötvenes években gyűjtötte össze a szemtanú idős emberektől a festőhöz kötődő anekdotákat, legendákat.[1] Ezekből kidomborodik “mélységes szeretete a nép iránt , humanizmusa, melyről még a község lakossága között ma is nagyon sokan könnyes szemmel emlékeznek meg.”[2] A történetek mindegyike a falu népéhez való erős kötődését hangsúlyozza ki: “A művész ismerte örömüket, bánatukat, ismerte szegénységüket és nyomorúságukat. Mindenkihez volt néhány vigasztaló szava, vagy tanácsa.”[3] Egy gyermekszerető, adakozó, elnéző öregembert őrzött meg a helyiek emlékezete, aki a tejhordó kisfiú zsebébe rendszeresen egy krajcárt csúsztat, búcsú után elhalmozza a gyerekeket vásárfiával, a körtetolvaj szomszédoktól szemrehányás helyett újra megveszi saját körtéjét. A Székely és Szada közti kapcsolat mélységét azonban az a történet fejezi ki legmegragadóbban, mely szerint egy alkalommal Székely épp akkor állt kinn kertje kapujában, mikor a szomszéd hajtotta haza tehéncsordáját. “Ugyan nagyságos uram, miért éppen most áll ki a a kapuba, amikor oly igen nagy port vernek fel ezek az állatok?” Mire Székely válasza: “Kedves szomszéd uram, ha szeretem ennek a falunak a fáit, a dombjait, a lankáit, hogyne szeretném akkor a porát is…”[4]

Székely Bertalan figyelmét az országot járva életképeihez témát gyűjtő Szemlér Mihály hívta fel a főváros közeli kis községre, Szadára.[5] Kezdetben néhány nyarat a Rudnyánszky és Táborszky családok nyaralójában töltött.[6] Mikor megtudta, hogy a várhidi káptalan egykori ispánlaka eladó, 1889-ben megvette az épületet, s ettől kezdve rendszersen itt töltötte a nyarakat. A szép fekvésű falu a század utolsó évtizedeitől valódi menedéket jelentett a főváros művészeti csatározásaiban megfáradt festőnek. Miután elkészült barátja, a Halászbástya építője és a Mátyás-templom rekonstrukciójának vezetője, Schulek Frigyes által tervezett pártázatos műteremháza, Székely családjával mind gyakrabban tartózkodik Szadán. Itt született számos falkép-vázlata, ide kötődik a falut és környékét megörökítő több tájképe is. A család számára lakóépületként az egykori ispánsági kert övezte nyaraló szolgált.

 

 [...]

A „teremtő zseni”: 1900-1935

A kultusz alapkövét Hock János helyezte el, aki a Nemzeti Szalon alelnökeként írt Székely 1900-as kiállításához írt költői lendületű bevezetőt.[9] Panégürikosza egy mitikus zseni hatalmasra növelt alakját idézi meg a kortársak előtt, kiivonulása pedig a szerzetesi megtisztító kontempláció feltétele lesz. Az új zseni-religio  Székely, eddig korszerűtlennek ítélt történeti festészetét nemzetmegváltó apostoli szerepkörrel ruházza fel. A magasztalás számos eleme már használatban van a mártírsorsú századvégi modern festők mitizálásában: az akadémikus konzervativizmussal vádolt művész egyszerre a modern művész-zseni századfordulós szerepében jelenik meg.[10]

Hock János kiindulópontja szerint az “Igazi művésznek” ismérve az elvonultság, meg nem értettség, szenvedés, lemondás és nyomor aszkézise, mely segíti a lelki megtisztulást, az erényért és nemzetért vívott harcot.” Mártiriuma csak halála után remélhet koszorút: “A dicsőség fénye csak sírkeresztjüket ragyoghatja be a hírnévnek sugaraival.” Munkája hasonló a “megváltás munkájához”.  Az általános zseni-kép felvázolása után megtörténik Székely, a “teremtő zseni” beillesztése ebbe a szakrális hitrendszerbe. Szerepköre apostoli, önfeláldozó és térítő, abszolút etikai mérce: “… szeretettel hordozta az ő keresztjét. Dolgozott a magányban, a visszavonultságban, s anyagi érdekeit mindig alárendelte az eszményi föladatoknak, amikkel hazájának kívánt szolgálatot tenni.” Történeti képei révén a “nemzeti újjáébredés” vezére, a nemzet megszentelt dalnoka, “vak Homér”, Mózes, “aki művész-zsenijének tűzoszlopával segítette bevezetni népét az ígéret földjére”, modern Prometheus “a ki saját lelkéből lopta el a tüzet, hogy egy egész országot borítson vele lángba.” Hock János szövege páratlan atekintetben, hogy a Székelyről való beszéd a későbbiekben sohasem emelkedik ilyen patetikus magasságokba, nem válik a zseni-religio kultikus imájává, elemei csak Körösfői Kriesch és Nagy Sándor némely tanítványi visszaemlékezésében jelennek meg.                

                A kiállítás ideje alatt, 1900 március 13–án művésztársai ünnepélyes lakomát rendeztek a 65 éves mester tiszteletére az Országos Kaszinóban.[11] A Székely-ünnepély nyitóbeszédét a Nemzeti Szalon alelnöke, a kiállítás rendezője, Hock János tartotta. Majd Rózsa Miklós, a Nemzeti Szalon titkára olvasta fel Zala György, Stróbl Alajos és Fadrusz János szobrászok együttesen aláírt levelét, melyben a magyar művészek nevében köszöntik Székelyt. Zichy Mihály táviratban üdvözölte művésztársát.[12] Ezután átnyújtották neki a művésztársai által küldött babérkoszorút. Végül Kacziány Ödön olvassa fel visszaemlékezéseit. Az ünnepséghez biztosan köthető emléktárgy nem maradt fenn. A szadai emlékmúzeum őriz egy díszes bársonykötésű albumot, melyet tanítványai adományoztak a mesternek.[13] Lotz Károlyt hasonló, a tanítványok műveinek fényképmásolatát és arcképüket tartalmazó albummal köszöntötték női hallgatói az 1898-as emlékünnepségek alkalmából.[14] Ez a gesztus valószínűsíti, hogy a Székelynek szánt album az 1900-as ünnepséghez kötődik.

A kultusz ébrentartására és gazdagítására Székely Bertalan születésének 1935-ben ünnepelt 100. évfordulója nyújtott újra alkalmat. A centenáris ünnepségek több időpontban is helyszínen zajlottak, eltérve a májusi születésnaptól, igazodva az országos Liszt-év és a főiskola Keleti Gusztáv-évforduló rendezvényeihez. Az ünepségsorozat a szadai emlékünnepéllyel vette kezdetét. Novemberben a Magyar Tudományos Akadémia tartott emlékülést Székely tiszteletéra. A központi megemlékezésre decemberben a Műcsarnokban, a Székely Bertalan emlékkiállítás helyszínén kerül sor. A Képzőművészeti Főiskola és a Magyar Rajztanárok Egyesülete itt közösen ünnepelt. Maradandónak a Képzőművészeti Főiskola által alapított Székely Bertalan szoborpályázat, a Székely-díj megalapítása, és néhány az évfordulóhoz kötődő emlékérem bizonyult.

Szadán az 1935-ben került sor első ízben olyan megemlékezésre, amelyben a helyi lakosok is részt vállaltak.[15] A szadai sír szeptemberi koszorúzásán képviseltetette magát a Képzőművészeti Főiskola, a Képzőművészeti Társulat, a Magyar Rajztanárok Egyesülete, beszédet mondott a helyi lelkész és a szadai bíró is, és résztvevőként természetesen ott voltak “az egyszerű falusiak, kik szellemi nagyságát megértei nem tudták, de emberi jóságát szeretettel szívükbe zárták.”[16] A megemlékezés báró Vécsey János szolgabíró otthonában folyatódott, ahol a helyi jelesek megalakították a Székely Bertalan Emlékbizottságot.[17] Céljuk az elhagyott műterem ereklyemúzeummá alakítása, a mester műveinek, emléktárgyainak összegyűjtése volt. Az elhatározást tett nem követte. Szadán az emlékmúzeum csak két évtized múltán nyílt meg. Csírájában azonban már ekkor megjelent egy állandóan gyarapítható kultikus hely igénye.

 

A szadai temetés: 1910

1910 augusztus 22-én, leányának mátyásföldi házában, hosszas betegség után halt meg Székely Bertalan.[18] Végakaratának megfelelően két nap múlva, augusztus 24-én, Szent Bertalan napján, a Gödöllő melletti Szada község református temetőjében helyezték örök nyugalomra, ahol élete utolsó harmadának nyugalmas nyarait töltötte.[19] Haláláról és temetéséről részletesen beszámolt a napisajtó, festőtársai, tanítványai a folyóiratok hasábjain emlékeztek meg róla. A Rajzoktatás folyóirat szeptemberi számát Székely Bertalan emlékének szentelte.[20] A Művészet folyóirat díszes mellékletként közölte Körösfői Kriesch Aladár gyászbeszédét.[21] A temetés lefolyásáról a Rajzoktatásban Kölber Dezső, a Magyar Nemzetben Lándor Tivadar tudósított.[22]

                A temetés napján közös zarándokútra indultak a hazai művészeti közélet jelesei, a Keleti pályaudvarról Szadára.[23] Gyászruhába öltözött, lobogók híján fekete kendőkkel feldíszített faluba érkeztek. A ravatal a gyászlepellel borított műteremházban állt. A búcsú kezdetekor innen vitték ki a négy lobogó kandelláberrel közrefogott koporsót a kertbe, Székely kedvenc akácfája alá. A búcsúztatást az Operaház énekkarának gyászdalai vezették be. Előbb Haypál Benő, budai református lelkész mondott búcsúbeszédet, majd Molnár Viktor a kormány nevében fejezte ki részvétét. A képzőművészek nevében Róna József, a tanítványok részéről Körösfői Kriesch Aladár szólalt fel végül. A temető felé meginduló gyászmenetet népviseletbe öltözött, koszorúvivő szadai lányok vezették, őket zsoltárokat éneklő helybeli férfiak követték. Mögöttük egy szimbolikus hármas csoport: fekete csuklyás férfialakok, a szélsők egyike bársonypárnán Székely kitüntetéseit, társa a festő palettáját és ecsetjét vitte, a középső a dicsőséget és hírnevet jelképező diadaloszlopot tartotta magasra. A diadaloszlop névtábláját nagy méretű, gyászszalagokkal borított körkoszorú övezte, mindezt géniuszalak koronázta. A koporsót a temető egyetlen fűzfája alá helyezték el, mellette kapott helyet a diadaloszlop is. Itt előbb a szadai lelkész, majd Stróbl Alajos a mesteriskolák és Kovách Géza a Képzőművészeti Főiskola és Rajtanárok Egyesülete nevében búcsúztatta el a festőt.

                A szadai temetésről kétoldalas, képes riport jelent meg a Vasárnapi Ujságban, több érzékletes képet közölve gyászoló falusi asszonyok csoportjairól.[24] A fotókon jól kivehető kitüntetések mára elvesztek. A diadaloszlop az 1930-as években még állt a szadai sír mellett.[25] A paletta, vagy annak másodpéldánya, ma is a Székely Bertalan Emlékmúzeum ereklyetárgyai között található.

A rajztanárok körében megindult az atyamesterré választott festő szakralizálása. A Rajzoktatás különszáma számos képmelléklettel és változatos írásokkal rótta le kegyeletét a Mester előtt, akiben a rajztanár társadalom  “a művészeti peadagogia legnagyobb lángelméjét és hitvallásának megteremtő apostolát” tiszteli. [26] A különszám közölte Székely időskori fényképét, a Mohácsi vész reprodukcióját és Székely Árpád rajza nyomán a temetés miatt aktuálissá vált szadai műterem és lakóház képét. A gyász allegóriáját Rakssányi Dezső, Székely mesteriskolás tanítványa, rajzolja meg a folyóirat alkalmi mellékleteként.[27] Képén a gyászolók hármas csoportja – Hungária két mellékalakkal – a szemtanúk által leírt és a fotókon is megjelenő szadai diadaloszlop tövében jelent meg.[28]

A Művészet folyóirat, Körösfői nyomán, szintén közölt egy gyász-allegóriát.[29] A földre roskadó szárnyas géniusz a Fogadalom címen ismert szőnyeg ideák előtt leboruló nőalakjának leszármazottja.[30] Arra, hogy a párhuzam több mint formai, Körösfői szadai gyászbeszédének egy mondata utal, mely szerint Székely “a szépség apostola, aki hírdeti az igét tanítványainak.”[31]

                Székely Bertalan végakarata, miszerint a szadai temetőbe helyezzék örök nyugalomba, szándékos tüntetés volt a korszak reprezentatív, gyakran önünneplésbe fulladó dísztemetései ellen. A kontrasztot a közelmúlt nagy művésztemetéseivel (Munkácsy, Lotz, Zichy és ugyanezen év májusában Mikszáth Kálmán) kortársai is kiemelték: “Nem vágyott abba a temetőbe, hol igazi nagyok és a múló, üres nagyság, a hivalkodó gazdagság nyernek egyaránt fényes emlékkövet; csak egy szerény falusi temető hantjai alatt kért nyugvóhelyet…”[32] Schauschek Árpád pontos látleletét adta a szadai temetésnek: kívülállásának dacos vállalása morális példaképpé emeli Székelyt hódolói előtt.[33] A kivonulás utolsó tüntető gesztusa Székely, protestáns puritanizmusának, nyakas önérzetének vált bizonyítékává. A Székellyel szemben mindmáig meghatározó lelkiismeretfurdalás, röstellkedés, szégyenérzet, kiengesztelésének örökös kényszere már a kortárs búcsúszavak közé is némi disszonanciát csalt.

                Ez a demonstratív „szecesszió”, a reprezentatív temetés visszautasítása, egy szerény falusi végtisztesség vállalása a búcsúzók körét is beszűkítette. Székely nem vált a “nemzet nagy halottjává.” A temetés alaphangját a bőszoknyás, színes fejkendős szadai lányok adták meg: “Őt a magyar nép temette el.” – emelte ki Körösfői Kriesch Aladár búcsúbeszéde.[34] Székely végső útján – ahogy késői művészi törekvéseiben is – a “tiszta forráshoz” fordult. Így váltak örökségének letéteményeseivé az ő művészi teljesítményéről mit sem tudó szadaiak. Erkölcsi romlatlanságuk, gyermeki tisztaságuk viszont őket predesztinálta a befogadásra. Székelyt és Szadát, a művészt és a népet – Körösfői interpretációjában – transzcendens kötelék fűzi össze: “…ők vették át tőlünk a halottat, oly méltósággal és komolysággal, mely kétségtelenül bizonyította, hogy ismerik a reájuk bízott drága kincs és megbecsülhetetlen örökség értékét. Vajjon földi ember parancsára cselekdtek-e így?”[35]

               

“Dicsőült nagyjaink égi karában”: Stróbl Alajos szobra

Székely Bertalan vonásait Szadán leghűségesebben az a mellszobor őrzi, amelyet róla tanártársa, Stróbl Alajos alkotott. Az 1908 körül mintázott büszt az idős festő vonásait őrzi, ám mivel sikeresen ragadta meg benne az alkotó zseni vonásait, Stróbl szobra a Székely-kultusz egyik központi darabjává vált, változatai és másolatai szolgáltak később a közösségi ünnepségeken kultusz-szoborként. Stróbl a képmást nem megrendelésre, hanem saját elhatározásából készítette, annak a programnak a részeként, amelynek keretében egy művész-pantheont kívánt létrehozni az Epreskertben.[36] Ezt megelőzően, már az 1880-as évektől számos pályatársa szoborképmását készítette el.[37] Miután a Mintarajziskola szobrász-tanára, majd a szobrászati Mesteriskola igazgatója lett, közeli kapcsolatba került a nála húsz évvel idősebb Székely Bertalannal.

                A szobor keletkezését eképp idézte fel Stróbl fia, aki kisgyermekként egy alkalommal maga is tanúja volt a modellülésnek: „A szobrot Székely mátyásföldi villájában mintázta, ahová forgóállványával és agyagjával kiköltözött, és időnként felkereste egykori igazgatóját, aki ekkor már betegeskedett. A mintázásra mindig előzetes értesítés és megbeszélés alapján került sor, hogy ne túlságosan háborgassa a nagy festőművészt. Ezekre a mintázásokra Édesapám néha Édesanyámat és nővéremet is magával vitte, egy alkalommal pedig engemet, a négy éves fiát is. A Mátyásföldre való utazáshoz a gödöllői HÉV villamosvasútját használtuk. A mintázásra egy télikertszerű világos helyiségben került sor, és emlékezetem szerint Édesapám nagy tisztelettel várakozott, amíg az ősz szakállú idős mester megjelent, és meglehezősen egykedvűen végigülte a modellülés talán részére keserves perceit. Édesanyám egy ilyen modellülést meg is örökített fényképezőgépével. Sajnos a fénnyel szemben, de azért jól látszik a modell, a készülő szobor és dolgozó Édesapám. A portré szerintem legjobb alkotásai közé tartozik. Az eredetinek tekinthető gipsz példány a szadai Székely Bertalan Múzeumban van „Mátyásföld 1910” felirattal, míg az erről készült ruszkicai márvány példány sokáig az Epreskertet díszítette, majd a hagyatékának az állam által való átvétele után a szegedi pantheonba került.”[38]

Stróbl büsztje zárt, klasszikusan kiegyensúlyozott kompozíció, mely felszegett fejű, előre tekintő, magabiztos férfiként örökíti meg Székelyt. A mű élőmodell után készült, amint azt két fennmaradt fénykép bizonyítja. Ezek egyike a műteremablak ellenfényében ülő ősz mestert, szemközt vele pedig a fejszobrát mintázó Stróblt örökítette meg. A másik példány Stróbl által Székelynek ajánlott és 1908-ra datált, amivel egyúttal az agyagváltozat mintázásának időpontját is meghatározza. Az agyagmodell után Stróbl több példányban és anyagban készítette el a képmást. 1927-es hagyatéki kiállításának katalógusa egy márvány és két gipszváltozatot említ.[39] Ezek egyike fogadta Székely 1935-ös jubileumi emlékkiállításának látogatóit.[40]

A szadai Emlékmúzeum gipsz-mellszobra a Székely-örökösöktől származik.[41] A másik gipsz-változatot a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye őrzi.[42] A gipszek nyomán kivitelezett reprezentatív márvány büsztöt Stróbl 1915 körül egy „kerti ünnepség” keretében az Epreskertben, a Hunyadi-kápolna szomszédságában, a gyulafehérvári székesegyház déli kapujának másolata alatt állította fel. Röviddel később Ferenczy István, Izsó Miklós, valamint Munkácsy Mihály és Zichy Mihály szobrai társultak mellé.[43] Az Epreskert ideális helynek bizonyult egy nemzeti művész-pantheon kialakítására. Az évtizedek folyamán, nélkülözve ugyan minden koncepciót, számos, művészi életünk nagyjait megörökítő mester- és tanítványi munka gyarapította az epreskerti művész-galériát.[44]

Székely “pantheonizációjának” utolsó, legnemesebb fejezete 1930-ban vette kezdetét. Ezév őszén avatták fel ünnepélyesen az egy évszázad után végre megvalósult Nemzeti Pantheont Szegeden.[45] Klebelsberg Kunó, kultuszminiszter, az ügy egyik fő elkötelezettje, még Stróbl hagyatéki kiállításán megvásárolt több, egykor a szobrász által is a jövendő nemzeti képcsarnokba szánt szoborművet, köztük Székely Bertalan márvány mellszobrát. Székely itt kultúránk és művészetünk jelesei körében kapott helyet, rajta kívül Lotz Károly, Munkácsy Mihály és Szinyei Merse Pál képviselik a magyar festőművészetet.

Egy töredékes mészkő-fej a székesfehérvári Bory-vár művészpantheonjában áll.[46] Székely Stróbl Alajos által mintázott fejszobra már az 1930-as években helyet kapott Bory Jenő székesfehérvári, középkori hangulatú kastélyának művészpantheonjában. Bory Jenő 1923-ban kezdte meg különös betonvárának építését. A vár műtárgyainak legkorábbi, 1935-ben megjelent katalógusában, Szinyei Merse Pál és Karlovszky Bertalan mellszobra mellett már szerepelt a Stróbl-féle Székely-szobor.[47] Mai, kialakult állapotában a vár I. teraszának falába vágott árkádok alatt kapott helyett egy művészgaléria. A középső árkád alatt Munkácsy Mihály egész alakos szobra jelenik meg, oldalain két-két árkádban további magyar művészek mell- és fejszobraival.[48]

 A Stróbl Alajos által készített képmásszobor replikái tehát összetett feladatkört láttak el. A család birtokában az imagines maiorum kultikus szerepkörében jelentek meg. A múzeumokban és emlékünnepségeken a közösségi “istentisztelet” oltárszobrai, a műveiben és eszméiben halhatatlan géniusz megtestesülései. A művész- és nemzeti pantheonokban egy tágabb hitrendszer szentjeinek körébe lépve a példaadó kiválasztottak közt a közösségi, nemzeti önreprezentáció eszközévé magasztosulnak. Szemben az epreskerti intézményi vagy a szegedi nemzeti pantheonnal, a székesfehérvári – hasonlóan Stróbl eredeti művészgalériájával – “magánpantheon”, ahol személyes kötődések, élmények művészi hatások a részvétel feltételei.

Ám a jól ismert, „kultikus-heroikus” Székely-szobor mellett ismeretes egy másik változat is.[49] Az előzőhöz hasonlóan itt is a mintázás pillanatát dokumentálja egy fotó, mely eredetileg Nagy Sándor 1910-ben, Székely halálára megjelent cikkének illusztrációja volt.[50] Az Élet című folyóiratban közölt fénykép felirata azt is elárulja, hogy a mű a pályatárs halotti maszkja után készült. Stróbl Alajos hagyatékából több neves művésztársának halotti maszkja ismert.[51] A halott arcáról készített gipszmaszk mágikus gesztus, a halotti maszk a későbbi kultuszok egyik kiemelt kegytárgya lehet.[52] A két évvel korábbi verziótól eltérően az 1910-ben készült szobron a festő ecsetet tartó keze is feltűnik.[53] Szemben a korábbi, a külvilág felé reprezentáló beállítással, ezen hangsúlyosabbá válik a kontemplatív, alkotói folyamat érzékeltetése. Utolsó heteiben Stróbl meglátogatta a haldoklót. A személyes kötődés tanúbizonyságaként a nagybeteg festőművészről készített egy tollvázlatot, mely a szoborhoz hasonlóan, egy mindinkább tisztán spirituális festő-filozófus vonásait örökítette meg.[54] Lándor Tivadar 1935-ben úgy vélte Stróbl két, időben egymáshoz viszonylag közel eső képmásának sikerült megörökítenie az ösztön és a ráció emberét, a művészt és a bölcselőt, érzékeltetnie a Székely-életmű zavarbaejtő kettősségét, és ezzel megragadnia feszültségének egyik kulcsát: “Mikor Stróbl Alajos hosszú évek tanulmánya után megmintázta Székely Bertalan mellszobrát, képtelennek vallotta magát, hogy Székely belső életének kettősségét egy portréban fejezze ki. Kettőt csinált tehát: az egyiken felszegett, dacos fej, ez a művész Székely Bertalan. A másik, maga elé tekintő, elmélkedő fej, a tudós bölcselő Székely”[55]

               


[1] Vásárhelyi József: Székely Bertalan Szadán. A szadai Székely Bertalan Emlékmúzeum és Baráti Kör 1. sz. füzete. Szada, 1956. – Bővített változata: Vásárhelyi József: Székely Bertalan Szadán. h.n. 1990. (Kézirat)

[2] Vásárhelyi 1990. 14.

[3] Vásárhelyi 1990. uo.

[4] Vásárhelyi 1990. 20.

[5] Szemlér Mihály vázlatai tanulságai szerint 1875-től dolgozott Szadán.

[6] Vásárhelyi 1990. i. m. 10.

[7] Módszertani szempontból az utóbbi években megindult hazai irodalmi kultuszkutatások jelentettek támpontot, elsősorban a Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA Irodalomtudományi Intézete Kultusztörténeti Kutató Csoportja tanulmánykötetei: Tények és legendák – Tárgyak és ereklyék. A Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA Irodalomtudományi Intézete Kultusztörténeti Kutató Csoportja közös konferenciájának megszerkesztett anyaga. A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Szerk.: Kalla Zsuzsa. Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp. 1994.; Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok. A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Szerk.: Kalla Zsuzsa. Bp. 1997.; Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok. Szerk.: Kalla Zsuzsa. Budapest, 2000.; Az irodalmi kultuszkutatás kézikönyve. Szerk.: Takáts József. Kijárat, Budapest, 2003; Kultusz, mű, identitás. Kultusztörténeti tanulmányok 4. Szerk.: Kalla Zsuzsa, Takáts József, Tverdota György. Budapest, 2005; A művészettörténet területén kulcsfontosságú tanulmányokkal bővített kiállítás katalógusa: Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Szerk.: Sinkó Katalin, Kiállítási katalógus, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1995.

[8] Dávidházi Péter a Shakespeare-kultusz kapcsán bevezetett szövegközpontú fogalomrendszerének (kultusz mint beállítódás, mint  szokásrend, mint nyelvhasználat) tárgy/műközpontú adaptációja ez, előkészítve a képzőművészeti jellegű vizsgálódásokra – Dávidházi Péter: “Isten másodszülöttje”. A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza. Budapest, 1989, 1-28.;

[9] Hock János: Székely Bertalan. In: Székely Bertalan műveinek kollektív kiállítása. Nemzeti Szalon, 1900. – Hock Jánosról: Almanach a Nemzeti Szalon Nyugdíjintézete javára. Szerkesztik: Déry Béla, Bányász László, Margitay Ernő. Bp. 1912. 233.

[10] Ugyanekkor Éber László a konzervatív, a modern törekvésekkel szemben védőpajzsként szolgáló Székely-kép alapjait rakta le: “A magyar festészet nemzeti hagyományainak egyik legkiválóbb képviselője, tettel és szóval. Épen most, művészetünk válságos korszakában nagy szükségünk van reá…” – Éber László: Székely Bertalan. Vasárnapi Ujság, 1900. március 18., XLVII. évf., 11.sz. 161-162.

[11] Híradás az ünnepség lefolyásáról: Vasárnapi Ujság 1900. 47. évf. 11. sz. 172.

[12] Zichy Mihály üdvözlete Székely Bertalanhoz : Vasárnapi Ujság 1900. március 22. 47. évf. 13.sz. 205.

[13] Felirata: Székely Bertalannak hálás tanítványai. – Az album állapota igen rossz. Egy kivételével valamennyi albumképe hiányzik. Az egyetlen megmaradt kép egy Kozmata Ferenc műtermében készült fotográfia, mely Székely női tanítványait mutatja egy műteremben. – Az album egykor az aszódi Petőfi Múzeum állományába tartozott. Aszódi ltsz.: 76. 136.1.

[14] Ybl Ervin: Lotz Károly élete és művészete. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1938. 50. és 414.

[15] G. L.: Székely Bertalan emlékünnep Szadán. Rajzoktatás 1935. szeptember – október, XXXVIII. évf. 7-8.sz. 128-129. – Vásárhelyi 1990. i. m. 3.

[16] G. L. i.m. 128.

[17] Alapítótagok: B. Vécsey József szolgabíró, Tóth Rezső, illetményhivatali főtanácsos, Matisz Márton, ref. lelkész, Radóczy Károly róm. kat plébános és Alberthy István községi főjegyző – Vásárhelyi 1990. i. m. uo.

[18] Gyászjelentés Szadán kiállítva.

[19] Végrendelete nem ismert, de tartalmára többen hivatkoznak – pl. Kölber Dezső: Székely Bertalan temetése. Rajzoktatás, 1910. szeptember 15. XIII.évf. 7.sz. (Székely Bertalan emlékének.) 208. (208-210.)

[20] Rajzoktatás, 1910. szeptember 15. XIII.évf. 7.sz. (Székely Bertalan emlékének.)

[21] Körösfői Kriesch Aladár: In memoriam sempiternam. Székely Bertalan temetése. Művészet, 1910. IX. évf. 313-316.

[22] Lándor Tivadar: Székely Bertalan temetése. Magyar Nemzet, 1910. augusztus 25. 6. – Kölber 1910. i. m.

[23] A temetésen megjelent a kormány részéről Molnár Viktor, államtitkár és Majovszky Pál miniszteri osztálytanácsos. A II. számú Mesteriskola tanári kara és növendékei, a szobrászati Mesteriskolák képviseletében Stróbl Alajos, a Képzőművészeti Főiskola szinte teljes tanári kara, az Iparművészeti Főiskola képviseletében Czakó Elemér. Az Iparművészeti Társulat részéről Györgyi Kálmán igazgató, a Képzőművészeti Társulat, a Rajztanárok egyesületének elnöke, a Nemzeti Szalon és a Fészek klub képviselői. A művésztársak közül a régi harcostársak köréből Schulek Frigyes, Madarász Viktor, Ujházy Ferenc, a fiatalok közül Körösfői Kriesch Aladár, Nagy Sándor és a gödöllői művésztelepről mások is.

[24] Vasárnapi Ujság 1910. 36.sz. 748-749.

[25] Kölber Dezső: Reflexiók Székely Bertalan centenáriumára. Rajzoktatás, 1936. január – március, XXXIX. évf. 1-3.sz. 5. (4-11.)

[26] Magyar Rajztanárok és Rajztanítók Országos Egyesületének választmányi ülése. 1910, szeptember 9. (Hollós Károly, elnök beszéde) – Rajzoktatás, 1910. szeptember 15. XIII.évf. 7.sz. (Székely Bertalan emlékének.) 232.

[27] Dr. Pipics Zoltán: 100 magyar festő. Bp. 1944. 146-147.

[28] Felirata: A szadai sírnál. – J.j.l.: Rakssányi Dezső

[29] Művészet 1910. 313. – Felirata: In memoriam sempiternam

[30] Lappang  – Felirata: Rávetem egész testemet, hogy megvédelmezzem az ideákat, amelyekért vagyok. Repr.: Magyar Iparművészet, 1909. 24; Gellér Katalin – Keserü Katalin: A gödöllői művésztelep, Budapest, 1987. 147. o., 87. kép

[31] Lándor 1910. i. m. 7.

[32] Schauschek Árpád: Székely Bertalan emlékezete I. Rajzoktatás, 1910. szeptember 15. XIII. évf. 7.sz. 212. (212-226.)

[33] Schauschek 1910. i. m.

[34] Körösfői 1910. i. m.

[35] Uo. – A gödöllői iskola és Székely késői munkáinak művészettörténeti párhuzamai ismertek : Basics 1982 Eredetmonda – A személyes kapcsolatot a földrajzi közelség és Székely Árpád Körösfőivel kötött barátsága teremtette meg: Dénes Jenő: Körösfői Kriesch Aladár. A budapesti kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének dolgozatai. 61. Bp. 1939. 16-18.

[36] Nagy Ildikó: Stróbl Alajos és a szobrász mesteriskola. In: Stróbl Alajos és a szobrász mesteriskola. Kiállítási katalógus. Szerk: B. Majkó Katalin, Nagy Ildikó. Magyar Képzőművésztei Egyetem, Budapest, 2006, 13. (7-16.)

[37] Lotz Károly 1882, Mészöly Géza 1882, Munkácsy Mihály 1887 – Szuchy Tibor: Liptóújvári Stróbl Alajos. 1856-1926. A budapesti kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének dolgozatai 69. Bp. 1941. 14-15., 76-79; Ybl Ervin: Stróbl Alajos képmás-szobrai. Magyar Művészet 1925. 33-38.

[38] Stróbl Mihály: A gránitoroszlán. Egy magyar szobrász élete az Magyar-Osztrák Monarchiában. Strobl Alajos életútja. Budapest, 2004, 141.; Ugyanez rövidítve: Stróbl Mihály: A gránitoroszlán. Strobl Alajos. Holnap Kiadó, Budapest, 2003, 133. – Az említett felirat ma nem található a szadai szobron.

[39] Liptóújvárosi Stróbl Alajos hagyatéki kiállítása (1856-1926). A Képzőművészeti Főiskola és a Szinyei Merse Pál Társaság megbízásából rendezte Kisfaludi Stróbl Zsigmond és Lázár Béla. Műcsarnok – Ernst-Múzeum 1927, május. – kat. 53., 102., 203.; Ennek némileg ellentmond Szuchy Tibor, a szobrász monográfusa, akinek 1941-ben összeállított oeuvre-katalógusa három, 1908-ban készült, Székely-szobor változatról (két márvány, egy mészkő) tud: 1. Márvány – Bp. Múzeum, 2. Márvány – Szeged, Pantheon, 3. Mészkő – Bp. Epreskert

[40] Székely Bertalan emlékkiállítás. Műcsarnok, Budapest, 1935. – kat. 1.

[41] A szadai szobrot Székely Bertalan lánya, Jenny, ajándékozta a Múzeumnak.

[42] Festett gipsz, magassága: 33 cm. MNG ltsz. 99.1.N

[43] A szobrot „Burger” fejezte be: Stróbl Mihály 2004. i. m. 177, 188-189.

[44] Bölöni kissé szarkasztikus beszámolója 1913-ból: Bölöni György: Két óra az Epreskertben. Világ 1913. május 29. – újraközölve: B. Gy.: Képek között. Budapest, 1967. 390-394.

[45] Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged, 1993. 117-173., 126.o., 106. kép

[46]  Dr. Ágoston Béla: Bory Jenő és a székesfehérvári Bory-vár. Székesfehérvár, é. n.  23.

[47] A Bory-vár kivonatos tárgymutatója. Székesfehérvár, é.n. [1935] – II. sz. loggia, kat. 224.

[48] Balról jobbra az árkádokban: Dietrich Adolf – Barabás Gizella – Nádler Róbert; Hütl Dezső – Stróbl A.: Lotz Károly – Csizik Gyula; Munkácsy Mihály; Stróbl Alajos: Székely Bertalan – Karlovszky Bertalan – Dankó József: Stróbl Alajos; Ligeti Miklós: Szinyei Merse Pál – Blaháné – Walder Gyula; Valamint árkádon kívül: Schulek Frigyes és Benczúr Gyula mellszobra.

[49] Lándor Tivadar: Székely Bertalan eszméi a művészet tanításáról. In: A Székely Bertalan centenárium. Az O. M. Képzőművészeti Főiskola Évkönyve. Szerk.: Dr. Ferenczy József főtitkár. 1935-1936. Budapest, 1937. 33-34. (33-44.) – A szobornak ma egyetlen ép példánya sem ismert. Stróbl monográfusai nem tesznek róla említést.

[50] Nagy Sándor: Székely Bertalanról. Élet, 1911. február 19., III. évf. 8.sz. 198-201.; február 26., 9.sz. 226-228 (229.).; - Különnyomatként: Székely Bertalan emlékkiállítás a Műcsarnokban. Klny. az “Élet” 1911. évfolyamából. Budapest, 1911.

[51] A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében több Stróbl Alajos által készített halotti maszk van, közülük több modellje nem azonosított. – Kovács Ida: Az utolsó pillanat lenyomata. Kegyelet…i.m. 106. kat. 4-11., 15-16., 21. – lásd: Nagy 2006. i. m. 50.

[52] Kovács Ida i.m. 93-95.

[53] Az egykor szadai gyűjteményben volt Székely gipsz-kéz, talán szintén a halott kezéről vett gipszmásolat.

[54] “A kezét az állához tartotta, a szemei csukva voltak, de mintha szemhéjain keresztül is látna és nézne messze valahova. Mintha gondolkoznék valami nagy kérdés fölött. Olyan anyagiasságon fölüli volt ez az állapot.” – N. n.: Látogatás Stróbl Alajosnál. Ill.: A nagybeteg festőművész. Az Ujság számára rajzolta Stróbl Alajos. Az Ujság 1910. augusztus 7., 33.

[55]  Lándor 1935. i. m. 33-34.

[56] Rajzoktatás 1926. május – június, XXIX. évf. 5-6.sz. 39.

[57] Domby Lajos: Székely Bertalan emlékezete. Rajzoktatás 1926. május – június, XXIX. évf. 5-6.sz. 39-40.

[58] MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének Adattára: MDK – C – I – 1/7. (300.) – 1935. IX. 30. Rektori ülés jegyzőkönyve; MDK – C – I – 1/7. (231.) – 1935. XI.13. Rektori ülés jegyzőkönyve;

[59]Azt, hogy a szobornak Bory Jenő csupán tervezője, de nem alkotója, őmaga írta le egy levélben Vásárhelyi Józsefnek – Vásárhelyi 1990. i. m. 33.

[60] A Képzőművészeti Főiskola rektorának levele Szinyei Merse Jenő Közoktatásügyi Miniszterhez az Epreskertben lévő Székely Bertalan szobornak a szadai temetőbe való szállítása ügyében. 1942. november 12. – MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének Adattára: MDK – C – I – 1/1321

[61] Székely Bertalanról festett arcképe a vár IV. termében van kiállítva. – Ágoston i.m. 29.o. kat.218.

[62] Bán Tibor: Post festam. A Székely Bertalan emlékavatás margójára. Rajzoktatás 1944. 1. sz. 2-3.

[63] MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének Adattára: MDK – C – I – 1/7. (231) – 1935. IX. 30. Rektori ülés

[64] MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének Adattára: MDK – C – I – 1/7. (318.) – 1935. XII. 20. Rektori ülés

[65] Dicséretben részesületek: Kerényi Jenő, IV. éves és Kovács Imre, III. éves pályaművei – Az O. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Évkönyve 1935 – 1936…56. – Kivitelezéséhez Andreetti Károly és Stróbl Zsigmond kőanyaggal és 100 pengő magánadománnyal is hozzájárulnak. - MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének Adattára: MDK – C – I – 1/7. (391.)

[66] Reprodukálva: Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Évkönyve 1936 –1937. Bp. 1937. XXVII., LII.t.

[67] 1937-ben Kelety Gusztáv bronzdomborműre hírdet pályázatot a Képzőművészeti Főiskola. (u.o. 60.) – Matos Lajos, III. éves szobrásznövendék munkáját 1938. április 14-én, a főépület főlépcsőházában leplezik le. (Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Évkönyve 1937/38 –1938/39. Bp. é.n. 126.) – Az 1940-es évekre, szintén pályázati úton, elkészül és az Epreskerti művészpantheont gyarapítja Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály, Izsó Miklós és Ferenczy István mellszobra. (Bory Jenő levele – MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének Adattára: MDK – C – I – 1/ 5759)



* Ez az írás az alábbi tanulmány rövidített, átdolgozott változata: Székely Bertalan kultusza. In: Székely Bertalan (1835-1910) kiállítása. Szerk.: Nagy Ildikó. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1999. 65-83., 397-399.