Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermekkönyv-illusztráció

2014.06.20

 

Kép-varázs (0-3 éves)

 

Kezdetben a könyv csak egyike a világ érdekes tárgyainak. Tömör, színes dolog, amelyet lehet rágcsálni, amelyen lehet egyensúlyozni vagy lehet belőle építeni. Idővel azonban olyan kitüntetett tárggyá válik, amely módot ad a szülővel való együttlétre. A közös figyelem középpontjában a képek állnak, ez a varázslatos átjáró valóság és mese között, tündéri kapocs, ölelések, ringatások, játékok ösztönzője. A Kerekítő, a Kacagtató versei vagy a Csiri-biri torna-tára egyetlen motívumra koncentráló képeikkel épp ezekhez a zenei-mozgásos játékokhoz kívánnak képes útmutatóként szolgálni. A kisgyermek számára a könyv mindenekelőtt képek sora, amelyekhez az anya hangja és érintése társul. A kimondott szavak a könyv ábráinak közvetítésével, vizuális, akusztikus és mozgásos formában öltenek testet.

Hogy milyenek is ezek az ábrák? Ami a legkevésbé jellemző rájuk az, az ábrázolás realizmusa. Két éves kor előtt a síkban megformált kép éppen olyan elvont jel, mint a szavak hangzó formákból alkotott absztrakciója. Nagy Diana Babakönyve fekete-fehér geometrikus formáival az első hónapok formai absztrakcióra fogékony érzékeléséhez igazodik. Ebben az életkorban a kisgyermek még nem részleteiben, hanem egységként érzékeli a formákat. Ehhez igazodva az első könyvek rajzai is egy-egy alakra koncentráló képek, amelyek elsősorban a felismerés örömét nyújtják kis nézőinek. Gyöngyösi Adrienn, Kállai Nagy Krisztina, Maros Krisztina, Szalma Edit vagy Pásztohy Panka stilizált képi világát a kisgyermek számára otthonos, lekerekített, letisztult formák, egységes színfoltok jellemzik. Schall Eszter baba-könyvei pedig épp a kisgyermekek színes ornamensek iránti fogékonyságára alapoznak. A képekről való közös beszéd elengedhetetlen alkotórésze a humor. Marianne Dubuc Állatkarneválja a furcsa jelmezekbe öltözött állatok sorával vidítja fel szemlélőit. Ha első könyveiben a gyermek ugyanazon tárgy legkülönfélébb stílusú ábrázolásával találkozik, számára kezdettől fogva egyértelmű lesz, hogy a dolgokról alkotott kép végtelen gazdagságú lehet.

Két éves kor után a képek egymáshoz való összefüggése kerül előtérbe, láncolatukból a dolgok folyamata vagy kisebb történetek rajzolódnak kis. Eric Carle köteteinek népszerűsége immár fél évszázada töretlen világszerte. Stilizált formáit sokrétű textúrával borítja, egyedi könyvészeti megoldásainak köszönhetően pedig a gyermek is aktív részesévé válik a történetek kibontakozásának. Három éves kor körül a gyermek képi percepciója mind kifinomultabbá válik, fogékonyabbá lesz a részletek és a vizuális narratíva iránt. Ekkor kerülnek figyelme középpontjába a böngészők, amelyek részletgazdag képeinek sorát és összefüggéseit elmélyült olvasóként fejti fel. Tomp Schamp Ottó-könyvei a műfaj legjobbjaként humort, a nagyobbakra is kikacsintó iróniát csempész korunk reklámgrafikájából ismerős szuggesztív képi világába. Némi retró hangulat jellemzi Baranyai András rajzait is, köztük a közös játékra, beszélgetésre ösztönző Mi leszek, ha nagy leszek kötetét. A kisebb, összefüggő történetek iránt jelentkező igényt elégítik ki Berg Judit Maszat-könyvei, amelyeknek kisfiú hősét Agócs Írisz tömör, jellegzetes bájjal megformált rajzai keltik életre. Hozzá hasonlóan a nemzetközi klasszikusnak tekinthető Axel Scheffler rajzai is világos, ötletes karakterformálásuknak köszönhetik világsikerüket. Néhány kötet a megszokott gömbölyű-kerek képi csodavilág határait tágítja, köztük Baranyai András négy színre hangolt PapaApa kötete vagy Takács Mari egyedi képi ötletekben tobzódó, vizuális ötlettára, a Puszi.

 

 

Világ-kép (3-6 éves)

 

Óvodás korban a kisgyermek otthonosan közlekedik a képek birodalmában, épp olyan ösztönös biztonsággal értelmezi, ahogy teremti őket rajzaiban. A könyvek illusztrációi valóság és mese mágikus erejű átjárói, szereplői épp olyan intenzíven vannak jelen a gyermek valóságában, mint egyéb játéktárgyai. Amíg nem nyílik meg előtte a betűk világa, a mesés történetek elsősorban illusztrációik révén öltenek testet. Jelenlétük nem akadályozza, hanem ösztönzi és gazdagítja a szövegekből kibontakozó „belső képek” megformálását. Mi több, az igényes és változatos illusztrációk megalapozzák a gyermek képi ízlését, nyitottságát a vizuális művészetek felé. A képek „folyékony olvasása” alapkészség napjaink képek által uralt kultúrájában. A szülők, pedagógusok és könyvtárosok szerepe ebben a folyamatban az, hogy a gyermek kezébe olyan könyveket adjanak, amelyek nem csak irodalmilag, hanem művészileg is átgondoltan megformáltak. Mindez jóval túl mutat a formai kidolgozottságon, a festői „szépségen”, éppúgy része lehet a groteszk, kísérleti képi világ, mint a tömegkultúra vizualitására reflektáló illusztráció.

            Ebben az életkorban a világ megismerésének legfőbb eszközei már nem a motorikus funkciók, hanem a látás. Ennek megfelelően három éves kor után viharos gyorsasággal fejlődik a kisgyermek alaklátása, tér- és formaészlelése és színfelfogása. Hét éves korára már képes a strukturált egész felismerésére, rész és egész összefüggéseinek meghatározására. Ennél fogva nagy örömmel böngészi Sven Nordquist Pettson és Findusz történeteinek részletekben, humoros összefüggésekben gazdag illusztrációit vagy Schmall Róza Budapesti böngészőjét. Egyre fogékonyabbnak mutatkozik a kifinomult képi megoldások iránt (amire rátalálhat Ursula Jones vagy Szegedi Katalin tündéri képeiben), és mind jobban értékeli a groteszk humort (amire például Lauren Child rajzai vagy Patu és Tatu történetei kínálnak bőséges lelőhelyet). Vizuális nyitottságának olykor csak mi magunk, a könyvek megvásárlása felett döntő felnőttek, szabunk határt. Pedig, ha engedjünk, hogy a gyermek maga találja meg a számára érdekes, lelke belső rezdüléseinek formát adó képeket, akkor meglepve fogjuk tapasztalni, hogy kedvesek lehetnek számára Molnár Jacqueline groteszk kollázs-figurái vagy Rofusz Kinga melankolikus mesevilága éppúgy, mint Kárpáti Tibor firka-hősei. Háy Ágnes illusztrációi annak ellenére szuggesztívek, hogy lemond a színről és egyszerű kontúrvonalakból bontja ki a Szekrénymesék fantáziavilágát. Stian Hole Garman-könyvei szédületesen merész fotómontázsai olyan alkotó munkái, aki számára a gyermeki szomorúság, magány melankolikus pillanatai sem ismeretlenek. Ez a nyitottság a témaválasztásra is igaz, hiszen a „Tolerancia-könyvek” sorozata a testi fogyatékosság, szociális elszigeteltség vagy családi veszteségek témáinak feldolgozását átgondolt képi világgal segítik. A klasszikus meséket csak képekben feldolgozó sorozat kiindulópontja az, hogy a kisgyermek éppoly természetes módon olvas képet, mint szöveget. Ugyanakkor azt is tudatosítja, hogy egyetlen történetnek számos interpretációja létezik. Az értelmezés szabadságának egyik záloga pedig a kép.

            Ebben az időszakban alapozódik meg a gyermek viszonya a könyvekhez, azon belül pedig az olvasáshoz. A hosszabb, összefüggő történetek követésében és megértésében azonban még mindig nagy szerepe van az illusztrációknak. Titi világszerte népszerű kalandjainak Fiep Westendorp által rajzolt illusztrációi például kiváló érzékkel ragadják meg a történet szereplőinek karaktereit, külső megjelenésüket, tárgyi környezetüket. Hasonlóképp szöveg és kép egységéből bontakoznak ki a Róka és egér Paulovkin Boglárka által megformált történetei, Findusz mester Pikler Éva által megrajzolt világa vagy a Két kis dinó kalandjai Kőszeghy Csilla rajzai nyomán. A nagyobb elbeszélések mellett döntő szerepe van az illusztrációknak abban is, hogy a versek világára is nyitott maradjon a kisgyermek. Kortárs költőink versei rólunk és hozzánk szólnak, ahogy e köteteket kísérő rajzok is 21. század képi világából erednek. Lackfi János, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina vagy Varró Dániel verseit Molnár Jacqueline, Kárpáti Tibor, Baranyai András vagy Takács Mari képei teszik ismerősen érdekessé.

            Mindemellett napjaink gyermekkönyveiben a kép a legkevésbé sem elégszik meg azzal, hogy pusztán a szöveg asszisztense legyen. Az illusztráció hagyományos szövegnek alárendelt pozícióit írják felül az olyan kísérletek, amelyek a könyvben mint művészileg megformált, kreatív módon kitalált tárgyban gondolkodnak. Lane Smith Ez egy könyv című kötete ezen az úton nyit új kaput, amelyen belépve Hervé Tullet interaktív könyveivel találkozunk (Pötty-könyv, Hol a mesénk?). Ebben az új viszonyban a gyermek már nem csupán passzív hallgató-néző, hanem aktív alkotótárs, partner a világ felfedezésében.

 

 

Szó-képek (6-10 évesek)

 

Azt gondolhatnánk, hogy az illusztrációk szerepe csökken az önálló olvasás elsajátításának időszakában. Való igaz, hogy a kisiskolás már mind hosszabb szövegek követésére és önálló értelmezésére képes. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az ezredforduló „digitális bennszülött” nemzedéke az információkat a korábbitól gyökeresen eltérő módon dolgozza fel. Tudósok „új képkorszakként” jellemzik korunkat, amelyben a világról szerzett tudásunk képek és szövegek egységes áradataként bombáz minket. Az ezeken felnövekvő fiatal generáció ennek megfelelően nem képekkel kísért szövegeket, hanem a kettő egyenrangú szintézisén alapuló „képszövegeket” dolgoz fel.

            A képekkel bőségesen tagolt kötetek az olvasni tanulóknak is sikerélményt nyújtanak. Alex T. Smith Calude-történetei néhány vonallal felvázolt humoros rajzok sokaságával lazítják fel a rövid elbeszéléséket. Ehhez hasonlóan Lumpi Lumpi Roberto Luciani lendületes rajzaival illusztrált kalandjai is élvezetes bevezetést nyújthatnak az olvasás világába. Ebben az életkorban a kiskamaszok kedvelik az akciódús, karikaturisztikus, sodró lendületű rajzokat. Ezek némelykor a rajzfilmek gyorsan pörgő világához (Risto Rapper, Éljen a család!) vagy a képregények ismerős nyelvéhez (Egy ropi naplója) közelítenek. Egyszerre jellemzi báj és humor Anna Laure Cantone világszerte kedvelt rajzait vagy az egyedi rajzi világot teremtő Virpi Talvitie illusztrációit. Utóbbiak irodalmilag és képileg egyaránt színvonalas bevezetést nyújthatnak a kisregények világába. A szülők nemzedéke számára is ismerős „Már tudok olvasni sorozat” megújult, korszerűbb illusztrációkkal tér vissza, épp úgy ahogy Gianni Rodari évtizedek óta töretlen népszerűségnek örvendő történetei, Békés Rozi rajzaival. A magyar ifjúsági regények új reneszánszához kétségtelenül kiváló illusztrációik is hozzájárultak: így a Rumini hőseinek Kálmán Anna illusztrációi adnak formát, Csoda és Kósza kalandjai pedig Baranyai András humoros rajzaiban kelnek életre.

            A művészien megformált illusztrációknak az irodalmi klasszikusok megértésében és élvezetében is nagy szerepük lehet. Barbara Kindermann Shakespaere-illusztrációi festői szépségű, ugyanakkor újszerű vizuális hatásokban bővelkedő rajzai kiválóan példázzák, miként segíthetik a képek a szöveg befogadását. Hasonlóan szuggesztív, olykor filmes hatásokkal élő erőteljes képi világot teremt Bimba Landmann Leonardo életét bemutató kötete. Ebben az életkorban már érdemes tudatosan is ráirányítani a gyermek figyelmét bizonyos képi minőségekre. Ebben nyújtanak segítséget a gyermekeknek szóló művészettörténeti albumok. A Két egér kalandjai izgalmas képi megoldásokkal, számos interaktív elemmel csinál kedvet a képzőművészetek megismeréséhez. Miroslav Sasek eredeti hangulatú, humoros rajzai pedig garantáltan szórakoztatva vezetik be a fiatal olvasót New York és Párizs nevezetességei közé.

            A groteszk, karikatúra-szerű, vázlatos ábrázolásmód a legnehezebb témákat is könnyebben „emészthetővé” teszi. Pernilla Stalfelt szeretetről, agresszióról és halálról olyan rajzstílusban beszél, amely a kiskamaszok saját ábrázolásmódját is jellemzi. Az elmúlást egészen másfajta, álomszerű hangulatot keltő, fekete-fehér ceruzarajzokban dolgozza fel Dezső Andrea Mamuskája. A sajátos, szürreális képi hangulatokat kedvelők élvezettel merülhetnek el Kasza Juli Labirintójában vagy Rofusz Kinga festőileg is magas minőségű kompozícióiban.

            Az olvasás és tanulás nyűgétől gyötört kiskamasznak felüdülést hozhatnak a tisztán vizuális élményt nyújtó könyvek. Tévedés azt gondolnunk, hogy a képeskönyv csak kisgyermek kezébe való. Bányai István Zoomja egy zseniális gegre alapozott, képileg elsőrangúan kivitelezett kötet, amely egyetlen szó nélkül szippantja be nézőjét sajátos világába.  Ha könyv mindezek után is idegen tárgy marad, szorongást és frusztrációt keltő dolog, akkor Stephanie Rothmeier NemKönyve garantáltan feloldja majd a vele kapcsolatos a verziókat. Ez a kötet ugyanis a konvenciók és szabályok áttörésére buzdít, szabad utat enged a könyvvel szemben felhalmozott megannyi elfojtott agressziónak, miközben észrevétlenül alkotótárssá teszi használóját, és feloldja a nyomtatott szóval szemben felhalmozódott szorongását.

 

 

Én-képek (10-16 éves)

 

Közkeletű hiedelem, hogy a kamaszoknak szóló könyvek már nem igényelnek illusztrációt. A képnek egyedül a vevőcsalogató borítón van helye és jelentősége. Való igaz, hogy az olvasni szerető tizenéves már mélyen és hosszan el tud merülni az irodalmi szöveg áramában. A képek kiszorulnak a nyomtatott oldalakról, pontosabban szólva a nyomtatott irodalom köréből. Pedig a képi kifejezésnek továbbra is nagy szerepe van, hiszen a kamaszok által habzsolt képregények a kisgyermekkorból oly ismerős „képszöveggel” szövik történetüket, ahogy szobájuk falát vagy facebook oldalukat beborítják a számukra fontos képekkel. A vizuális ábrázolás e korban elsősorban az énkifejezés, önazonosság eszköze, olykor a konvenciókat áttörő formában graffiti, tetoválás vagy az öltözet díszítése. A kamasz saját kedvére történő képalkotása ennek megfelelően kreatív, eredeti, műfajokon átívelő tárgyteremtés. Molnár Jacqueline Kapjátok el tüdőgyuszit! kötete olyan képi világot teremt Lackfi János tabudöntögető versei mellé, amely lényegi rokonságban áll a kamaszok saját vizuális világával. Meghökkentő tárgykollázsok, a street art művészek alkotásaival rokon sablonnyomatok, a végső dolgokra vonatkozó, a neoprimitiv kortárs művészeti áramlatokkal érintkező szuggesztív kompozíciók kísérik a felkavaró erejű verseket. A kamaszok számára ismerős nyelven fogalmazó képek ezúttal bevezetést is nyújthatnak a kortárs költészet világába.

            Hasonló közvetítő szerepet játszhatnak az illusztrációk Arany János Toldijának Vojnich Erzsébet rajzaival kísért kiadásában. A Toldinak számos illusztrált kiadása létezik, ám rajzai hagyományosan klasszicizáló, emelkedett stílusban interpretálják Arany remekművét. Vojnich rajzai képregényszerű kockákba sűrítik az elnagyoltan megrajzolt, fekete-fehérre redukált figurákat. Ezzel a történetmesélés kamaszok számára ismerős formájába illeszti saját interpretációját, jeleneteiben pedig erőteljes, tömör művészi eszközökkel formálja meg a történet karaktereit, helyszíneit, fordulópontjait. A jelenetsorok egyúttal a ma már nehezebben követhető 19. századi szöveg értelmezésében és utólagos felidézésében is segítséget nyújthat. A rajzaival kísért Toldi-kiadás nagyszerű bevezető lehet a magyar irodalom klasszikus művébe.

            A képek rehabilitálására tesz kísérletet Brian Selznick világszerte nagy sikert aratott kötete, a Leleményes Hugo Cabret. Vaskos kalandregénye rendhagyó módon több tucat képes oldallal indul. Fekete-fehér ceruzarajzaiból bontakozik ki a századfordulós Párizs, majd egy titkos átjárót felfedező kisfiú alakja. Expresszív, a filmes beállításokhoz hasonló képkivágatai fokozatosan vezetik be az olvasót a történet sűrűjébe. Rajzait csak idővel váltja fel hosszabb szöveges egység, hogy később ismét átadja a történet fonalát a képeknek. Selznick páratlanul újszerű módon ötvözi a képi és szöveges elbeszélést, bízik a képek erejében, ezért olykor teljes mértékben rájuk bízza a történet tovább gördítését. Olvasóját arra készteti, hogy szokatlan módon váltakozva olvasson szöveget és képet. Mindemellett kompozíciói magas színvonalon kivitelezett grafikák, amelyek idővel vegyülnek a századforduló egyéb képi emlékeivel, főként az első mozgóképekből vett jelenetekkel és Georges Meliés (az Utazás a Holdba rendezőjének) filmrészleteivel és rajzi hagyatékának izgalmas darabjaival. Ily módon az olvasó fikció és dokumentum, fantasy és história különös együttesének útvesztőjében bolyong. Selznick kötete egyedi élményt nyújt minden olvasó-nézőnek, de biztos sikert ígérő kedvcsináló lehet a nagyobb lélegzetű olvasmányokhoz is.

 

 

Zsebszínház

 

Európában a közös mesenézés hagyományos formája a diavetítés. Hosszú időn át ez volt az egyetlen gyakorlat arra, hogyan lehet állóképekben, sok gyermeknek egyszerre mesélni. A Japánból származó, itthon még kevéssé ismert papírszínház (kamishibai) sok tekintetben különbözik ettől: a meséléshez nem kell elsötétíteni, ennél fogva a mesélő jól látható, nem igényel különösebb technikai előkészítést, csupán a fadoboz kihajtogatását és a mesét hordozó papírlapok elhelyezését. És indulhat a csoda!

            Míg könyvből való meséléskor a képek csak nehézkesen, a történet megszakításával tehetőek láthatóvá nagyobb hallgatóság számára, a papírszínház ismét közösségi élménnyé teszi az olvasott mesét: nézői párhuzamosan tudják követni szövegét és képeit. Mivel a szöveg csak akusztikus elemként van jelen, a képek teljességét nem bontja meg (a kisgyermekek számára vizuálisan egyébként is értelmezhetetlen) szöveg, így a képi kompozíciók a maguk teljességében tudnak érvényesülni. Itt a mese minden szakaszához kapcsolódik kép, amelyek jóval többet és mást árulnak el a történetről, mint a mese szavai. Úgy bontakoznak ki egymásból, úgy fedi fel egyik a másikat, hogy az rejtett mozgást (animációt) csempész az állóképekbe. Így a mesélő a mese drámai fordulatait vagy humoros elemeit is az összekapcsolódó képek révén bontja ki.

            Az illusztrációk megformálásakor az alkotók arra törekedtek, hogy képeik nagyobb távolságból, értelmi vagy testi fogyatékos gyermekek számára is világosan kivehetőek legyenek. Ezért egy-egy jelenet csupán néhány, nagy méretű, letisztult formákból és kontrasztos színekkel megfogalmazott figurát foglal magába. Mindez azonban nem jeleneti az ábrázolások „lebutítását”, hiszen az illusztrációk alkotói minden esetben kiváló grafikusművészek, akik egyéni stiláris elemeikből építkezve igazodnak a sajátos feladathoz.  

            A történetek egy része klasszikus mese, amelyet a rajzolók eredeti módon tálalnak. Agócs Írisz bumfordian bájos alakokkal eleveníti meg a Méhkirálynő történeteit, Takács Mari vastag fekete kontúrok közé fogja a Brémai muzsikusok állatszereplőit, Makhult Gabriella a tenger lenyűgöző gazdagságú kékségébe meríti varázslatos aranyhalát. Az alak-háttér felismerésének fejleszti Sophie Kniffke vagy Maros Krisztina albuma, ahol a változó, színes háttér előtt bukkannak fel a figurák    . Mások a világos formaképzést ötletes, gazdag rajzi humorral ötvözik, mint Marie Dorléans vagy Dorothé Duntze jelenetei. Mindemellett néhány album a nagyobbak figyelmére is számít, mint Olivier Tallee filozofikus mélységű, lenyűgöző szépségű világa vagy Kárpáti Tibor két szerelem történetét bemutató groteszk rajzsorozata.