Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Négykézláb. Szurcsik József „grafirkái” Császár László verseihez.

2017.09.08

Négykézláb. Szurcsik József „grafirkái” Császár László verseihez. Új Művészet, 2017/8, 50-51.

 

NÉGYKÉZNÉGYLÁB

Szurcsik József „grafirkái” Császár László verseihez

 

Császár László első verseskötetének címe – Nyolckéznyolcláb – közösen megélt élményre utal, legyen az kocsmai beszélgetés Pilinszkyvel és Latinovits-csal vagy a jelen kötet maga. A könyvillusztráció két szereplős játék, amolyan „négykéznégyláb”, ahol az író társául ezúttal Szurcsik József szegődött. A kortárs költészethez lényegesen gyakrabban társul a kortárs művészet, mint a prózához, talán, mert a vers könnyebben elviseli (több helyet hagy) a képeknek, szívesebben belemegy azok sajátos asszociációs játékába; míg fordítva: a képek kevésbé alávetettek a narratíva leírásának, úgy szövetkezhetnek a szavakkal, hogy közben vizuális autonómiájuk lényegét is megőrizhetik. A keménytáblás, igényesen tipografált, több mint kétszáz oldalas kötet csaknem minden oldalára jut rajz. Ezúttal tehát nem csak amolyan tessék-lássék illusztrációról van szó: Szurcsik József szó szerint tele „grafirkálta” Császár „tüskéknek” nevezett verseit. A képek az író kifejezett kérésére születtek: Szurcsik egy év alatt, minden egyes vershez, összesen több mint kétszáz rajzot készített. A képek nagy része tehát közvetlenül a szöveg ihletésére született. Más részük viszont olyan rajz, amely korábban az írót inspirálta, ezért került be a kötetbe. Így vannak köztük 25 évvel ezelőtti kompozíciók is. A rajzok előzményének legtöbbje tollrajz, de akad köztük rézkarc, ceruzarajz és számítógépen készült grafika is.

            A kiváló grafikai tervezésnek köszönhetően, de főként Szurcsik képi világának eredendő koherenciája miatt, ebből a technikai és időbeli eklektikából a néző-olvasó mit sem érzékel. Az egységesen fekete-fehér vonalrajzokat a kötetet tervezőként is jegyző Szurcsik úgy helyezte el, hogy azok oldalról-oldalra változó módon, eltérő szövegtükörrel, jelenjenek meg. Ily módon minden egyes oldalpár önálló kép-szöveg kompozíciót alkot. Akadnak ugyan a képek között hagyományos egész oldalas rajzok, de sokkal jellemzőbb tördelésükre az asszimetria, az oldal szélén, alján, olykor töredékesen megjelenő motívumok szabálytalan halmozása. Ez a játékos, ötletszerű elhelyezés a rajzokat a lapszéli firka karakteréhez közelíti, azt a helyzetet imitálva, amikor verset olvasó rajzoló vizuális asszociációit automatikusan jegyzeteli, a maga képi világa mentén interpretálja a szöveget. A lélegzetvételnyi ürességek, „lapcsendek” különösen jól tagolják az olvasott látványt, néhol időt hagyva a szavak kifutásának, másutt pedig behúzva az olvasót egy képi motívum szövevényébe.

            Császár László versei konkrét, jelenkori képekben gazdag, néhol nagyon is közéleti látleletek mai magyar valóságunkról. Szurcsik képei viszont – a tőle megszokott módon – inkább szimbolikus alakzatok, szürreális emblémák. Császár versei és Szurcsik képei között bőven marad tehát tere az olvasó-nézőnek egyikről a másikra kapcsolni. Találkozási pontjuk az ember maga, a szövegekben húsba vágóan igazi, a képekben elgondolkodtatóan általános formájában. Szurcsik számos ismerős humanoid alakzata visszatér itt: a monumentummá merevedett hatalom képétől a saját közhelyeinek foglyává vált szolgalényekig. Császár néhol nagyon is realista, a húgyszagú magyar valóságot lefestő képeivel szemben Szurcsik lényeinek építőanyag csupa séma, álarc, üres frázis. A szövegekhez legtöbbször asszociatív módon kapcsolódnak, máskor viszont szinte szószerinti illusztrációk, oly annyira, hogy a versek szavait némely lény tetoválásként a testén viseli. Ahogy a direkt illusztráció, úgy a grafikák archaizáló, popularizáló stílusa is szándékos stiláris döntés. Az archaizálás néhol a vonalrajz alakításában érhető tetten, a 18. századi pontozó modorú vagy a 19. századi tónusos fametszetek stílusát imitálva. Szurcsik emellett nagy biztonsággal használja a populáris grafika évszázados hagyományát, élvezettel merítve a romantikus kalendáriumok, műkedvelői rajzok, a graffiti és a tetoválás szerteágazó hagyományaiból.

            Évtizedek óta csiszolt kiborg harcosai, transzhumán bürokratái, androgün vágyakozói izgalmas kisülések közepette egyesülnek Császár moszkva téri verseivel. Külön-külön is mindkettő, de így együtt meg fölöttébb, nagyon is részei köz-életünknek.

 

Császár László: Nyolckéznyolcláb. Szurcsik József grafirkáival. Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2017.