Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gallov Péter grafikái

2017.06.30

A skorpió diszkrét bája. Gallov Péter rajzairól. Új Művészet, 2017/6, 22-24.

 

A SKORPIÓ DISZKRÉT BÁJA

Gallov Péter rajzairól

 

Mostanság hajlamosak vagyunk úgy gondolni a kézrajzra, mint a szabad önkifejezés, spontán képi jegyzetelés eszközére, amelynek szépsége és hitele épp a véletlen jelenlétéből és befejezetlenségéből fakad. Gallov Pétertől mi sem áll távolabb mint a rajzi spontaneitás, az esetleges és efemer jelenségszerű kép. Számára a rajz az önkontroll eszköze, a belülről irányított fegyelem eredményeként alakot öltő képi rend felé vezető út. A 2014-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett művész képi világa meghökkentően zárt és következetes. Minden vonása mögött átgondolt terv és annak hibátlanul pontos megvalósítása áll. Vélhetően e rajzi letisztultságot és képi következetességet méltányolta a Magyar Grafikáért Alapítvány, amikor Gallov Péternek ítélte „Az év grafikája” díjat.[1]

            Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy a kis méret és a rajzi precizitás kompozíciós, képalkotói korlátokat tükröz, érdemes szemügyre venni Gallov 2011-ben készült, csaknem 5 méter hosszú tájpanorámáját. A konkrét (lovasberényi) táji élményt Gallov úgy transzponálta szénrajzzá, hogy a sűrűn szőtt fekete-fehér vonalsorokból a mezőgazdasági táj monumentalitása, absztrakt rendje sugárzik. A földsávok geometrikus konstrukciója pontosan azt a stabilitást hordozza, ami Gallov képi kompozícióinak visszatérő alaptézise. Ám a látvány statikus fegyelme mögött ott lüktet a kézrajz impulzív kalligráfiája, a szénnel formált jelsorok kézírásra emlékeztető láncolata. A monoton ritmus dinamikája, a szabálytalanság számosság fegyelmébe kötött megzabolázása, a képi szigor mögött megbúvó esemény későbbi munkáinak is vezérelve maradt.

            Két évvel később már két tenyérnyi, fehér lapokra rajzolt akkurátus műgonddal magokat. A tárgy továbbra is az élet eredete, de a termőföld ünnepélyes monumentalitása után most a magok mikrovilágán keresztül. Persze amolyan urbánus magok ezek, szotyi és tökmag, olyasmik amik a városi ember mindennapjaiban is kézre esnek. A művelt néző asszociálhat minderről a Millet és Van Gogh által megformált magvető biblikus példázatára, de Gallovtól semmi sem áll távolabb, mint a direkt irodalmias szimbolizmus. Látszólag nem tesz mást, minthogy papírra viszi a jelentés nélküli, glédába rendezett napraforgómagokat, valójában azonban a látványelvű képalkotás alapfogalmairól értekezik.

Rajzolóként aszketikus módon a látványhoz cövekeli magát, egy természettudós konok kitartásával figyeli meg és írja le a látott dolgot. A természettudományos kép esztétikája nagyban különbözik a művészi képalkotástól, amennyiben minden eszközét az illúzió teremtésnek, a látott tárgy síkban való leképezésének szolgálatába állítja. Abból a meggyőződésből fakadóan teszi mindezt, hogy a rajzolt kép segíti a dolgok megismerését. A végeredményként megszülető ábra megfigyelés, tapasztalás, értelmezés, analízis, rendszerezés és képi absztrahálás bonyolult folyamatán keresztül jön létre.[2] A tudományos ábrák absztrakt karakterét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a természettudományos kiadványok manapság is előszeretettel használnak fotók helyett a kézrajzokat, amelyek inkább képesek a látvány lényegi jellemzőinek kiemelésére. Gallov Péter rajzai lényegre törően modellezik az obszerváció, deskripció, konceptualizáció képalkotó folyamatát, anélkül azonban, hogy konkrét tudományos cél szolgálatába állítaná azokat. Hogy itt voltaképp a tudományos illusztráció modusának imitálásáról van szó, azt Gallov egyik rézkarc kompozíciója leplezi le (Oldal, 2011), amelynek tárgya maga a rendszerezés metódusa: a lepkék, rovarok és pontbogarak szigorú hierarchiába rendezett, átlátható struktúrája valójában pszeudo taxonómia, jelentés nélküli üzenet. Magokról vagy molylepkékről készült ábrái aszketikus szigorral koncentrálnak a megfigyelés tárgyára magára, elvonatkoztatva konkrét helytől és időtől. Az abszolút (absztrakt) leírás lehetőségét azonban a rajzoló maga kérdőjelezi meg azáltal, hogy az egymás mellé sorolt dolgok egyformasága látszólagos. Nincs „a mag”, csak egymástól csekély mértékben eltérő (ám mégiscsak különböző) magok és molylepkék vannak. Ami fogalmi szinten létező, tapasztalati alapon nem megragadható. Márpedig Gallov Pétert mint rajzolót mindenekelőtt ez a különbség érdekli, a látszólagos azonosságban meghúzódó differencia, a szabályosságot feloldó szabálytalanság, az uniformis mögött megbúvó személyiség – a tökmagok személyiségjegyeinek, egyéni anyajegyeinek leleplezése.  

Képgrafikus lévén Gallov minduntalan reflektál az egyediség és többszörözés jelenségére. A lágyalap technikával készült Oldal ismeretközlő kommunikációs eszközt imitál, ami gondolatilag is indokolja az üzenet megsokszorozását. A Magrend és annak variációi azonban következetesen grafittal készült kézrajzok. A ceruza ilyen típusú használata a pontos leírás szolgálatába állított lemondás, áldozatos és alázatos gesztus, ami abból a konok meggyőződésből fakad, hogy a látott dolog képpé való transzformálása lehetséges (vagy legalábbis nem képtelenség). Vija Celmins, lett származású amerikai művész készített hasonló elszántsággal talált kavicsokról pontos másolatokat, majd határtalan terekről (égről, vízről) óriásgrafikákat.[3] A dolgok megsokszorozása olykor a végtelen ismétlés monotonitásával történik, mint az 580 várakozás esetében. A félezer aszalványmoly (Plodia interpunctella) grafittal, egyenként megrajzolt alakja egyfajta meditációs eszköz is, ami a vallási gyakorlatban használatos monoton imamalomhoz hasonlóan segít kilépni (túllépni) idő és tér individuális határain. Az Irritáció sorozat (Jagicza Patríciával közösen készített) nagy méretű gumicukor nyomatai ezzel szemben épp a megszámlálhatatlanság tömegével szembesítenek, az emberi szervezetre hosszú távon méregként ható édesség végtelenül áradó tömeggyártásával.

A Magrend ciklus esetében a számosság a megszámlálhatóság bizonyosságát nyújtja. A matematikai törvényszerűségek szerint sorokba és csoportokba rendezett magok elhelyezését nem a véletlen szórtság, hanem az algebra egyetemes törvénye szabályozza. A Magrend öt részes sorozatának tengelyében a 4-es szám áll: két négyes elrendezésű kép, két 12-es és egy 36-os kompozíciót fog közre. E munkákban felvetett probléma emlékeztet Maurer Dóra hetvenes években készült Mennyiségtábláira, amelyek a mérhetőség/mérhetetlenség, arányosság/struktúra fogalmai mentén rendeztek el talált természeti képződményeket (füvet, szalmát), olykor újra rajzolva, máskor a gyűjtött „leleteket” közvetlenül felhasználva.[4] Túl az algebrai bizonyosságon azonban Gallov számára a 4-es szám emocionális (irracionális, misztikus) jelentéssel is bír: a stabilitás, bizonyosság jelképe. Gallov rendszerének ugyanis része a strukturális aszimmetria és morfológiai eltérés. A Magrend 76 esetében 76 tökmagot rendez négy hasábba és négyes sorokba, minden hasábban eltérő módon szakítva meg a felsorolás logikáját. Ez azonban nem a magok ábrázolásánál adódó véletlenszerű eltérés (fluktuáló aszimmetria), hanem matematikai rendszer szerint visszatérő változás. Ahogy az egyformaságban érdekli az individuális eltérés, úgy ötvözi a rendet és aszimmetriát, folyamatosságot és annak megszakítását, ily módon csempészve a kiszámítható rendbe dinamikát és ritmust, végső soron életerőt.

Megfigyelés, számosság és jelentés nagyfokú szintézise jellemzi Gallov Péter skorpiók ollóiról készült sorozatát is. 2014-ben A válogatás eszközei címen bemutatott diplomamunkáján nyolc táblára különböző skorpióollókat rajzolt eltérő matematikai sorokba rendezve.[5] A magokhoz hasonlóan a skorpió sem nélkülözi a szimbolikus jelentést, amelyet gyilkos mérge miatt rendszerint az agresszivitáshoz, alvilághoz társítunk. Az egyiptomi mitológiában Szelket istennő, a halottak oltalmazója fejdíszén jelenik meg és Ízisz alvilági kísérője is.[6] Ennek ellenére ismerjük néhány pozitív értelmű használatát is: Botticelli Egy fiatal férfit köszönt a hét szabad művészet című képén a Dialektika kezében éleselméjűségre utal. Olykor női portrékon is feltűnik, így Raffello Elisabetta Gonzaga portréját vagy Marina Abramovič egyik önarcképén. Gallov Péter számára a skorpió elsődlegesen szigor és távolságtartás kifejezője, ollója (ami angolul „claw”, azaz karom) pedig kézre emlékeztető jelszerű forma. Az ollók grafitportréi az Újpesti Lepkemúzeumban hónapokon át tartó tanulmányozás folyamán, közvetlen autopszia alapján készültek. A különféle fajták eltérő színű, alakú ollóit Gallov végül a 8-es számrend szerint csoportosította, amit indokolt, hogy a skorpióknak nyolc lába van, sok példánynak nyolc szeme és a zodiákusokban is a nyolcadik jegy.

2016-ban készült Hommage a L’Age d’Or című sorozatán azonban eltávolodik a közvetlen megfigyeléstől, hogy a motívumot kultúrtörténeti szimbólumként, egy beiktatott médiumon át transzponálva használja. Újabb grafitrajz sorozatának kiindulópontja Luis Buňuel 1930-ban forgatott Aranykor című filmjének nyitó jelenete, amely maga is idézet a filmen belül: egy 1912-ben készült, skorpiókról szóló természetfilm részlete. Ebben akad néhány filmkocka, ahol kimaszkolva, tondó formában közelít a kamera a gyilkos mérget tartalmazó tövisre. Gallov ezt a premier plánt ismétli meg nyolc variációban rajzán.

A film, mint közvetítő médium legújabb munkáján is visszatér, ám ezúttal kiinduló pontja művészfilm helyett egy B kategóriás tömegfilm. A The Black Scorpion című, 1957-ben forgatott mexikói-amerikai horror film középpontjában egy vulkán áll, amelyről idővel kiderül, hogy pusztító működése mögött kolosszális óriás skorpiók állnak.[7] Gallov a film kockái alapján, apró grafit rajzon formálja meg újra a tűzhányót. Kis méretű, kézműves alapossággal kivitelezett fekete-fehér rajza éles kontrasztban áll a film grandiózus vulkánjával és egész félelemkeltő hangvételével. A rajzok dokumentatív mívessége megtévesztés, ami elfedi a képi forrás valódi természetét, bombasztikus ürességét, a kollektív félelmekre alapozott olcsó hatásvadászatát.

A szigor és fegyelem Gallov rajzait mentesíti minden esetleges impulzivitástól, hogy cserébe minden figyelmét a látvány rajzi leképezésének anatómiájára fordíthassa. Látszólagos eszköztelensége, a tárgy végletes redukciója mögött következetesen meghúzódik a koncepció: a megfigyelés, ismeretszerzés, illúzió és imitáció képi fogalmainak teoretikus igényű feltárása.

          

 

 

 

[1] A díj tavalyi győztese Koós Gábor volt. Előzményeiről lásd Révész Emese: A lenyomat mint napló. Koós Gábor műveiről. Új Művészet, 2015/11, november, 40-43.

[2] Harry Robin: The Scientific Image. From cave to computer. Abrams, New York, 1992; Davis Freedberg: The Eye of the Lynx. Galileo, his friends, and the beginnings of modern natural history. University of Chicago Press, London, 2002.

[3] Vija Celmins. Gezeichnete Bilder. Museum Gegenwartskunst, Basel, 2001.

[4] Király Judit: Maurer Dóra munkásságának matematikai vonatkozásai. In: Maurer Dóra, Ludwig Múzeum, Budapest, 2008, 49-50. (45-82.)

[5] Gallov Péter: „A válogatás eszközei”. Szakdolgozat. Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2014.

[6] Szimbólumtár. Jelképek és motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Szerk.: Pál József és Újvári Edit. Balassi Kiadó, Budapest, 1997, 409.

[7] The Black Scorpion, 1957. Mexikói-amerikai horror film. Warner Bros. Rendező: Edward Ludwig.