Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csók István Wanted

2009.07.06

 

Artmagazin, 2009/1, 78-81

 

CSÓK – WANTED

 

Önámítás azt gondolni, hogy egy életmű az utókor számára a maga teljességében megismerhető. Ami távolról monolit tömbnek tűnik, az a figyelmes szemlélő számára feltárja valódi formáját, egy folytonos változásban lévő organizmust. Ilyen lélegző, pulzáló szerveződés minden festői életmű, térben, időben alakváltó tünemény. Alkotóelemeik, maguk a művek, olykor rejtélyes és beláthatatlan utakat járnak be felragyogva majd kihúnyva. Némelyek folyvást láthatóak, nemzedékek közös tudatát meghatározó ikonok, mások halvaszületett teremtmények, amelyek sosem lépik át a műterem küszöbét. Nagyobb részük azonban a jelenlét szürke mezőjében lebeg, leírások vagy reprodukciók raszterhálójában öltve testet, időszakos tárlatok gyorsan szétfoszló emlékképeiben bolyongva.

            Innen tekintve minden életműtárlat a megmutatás (felmutatás) múlandó diadala, amit a művek láthatóvá tételének gyönyörűsége leng be. Az elmúlt évek nagyszabású életműtárlatai sorra bebizonyították, hogy az ilyen vállalkozások lendülete rendre felszínre dob korábban lappangó (remek)műveket. Efféle bizakodás teremtette ezt az írást is, az együttműködés és segítőkészség reménye, ami nélkül aligha lehetséges a megálmodott tárlat megvalósítása.

            A vállalkozás apropóját Csók István halálának 150. évfordulója nyújtja, amire emékezve a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága 2011-re nagyszabású emlékkiállítást tervez Székesfehérváron és Cecén. A hely kiválasztását a festő Fejér megyei kötődése magyarázza, aminek köszönhetően a múzeum Csók festményeinek jelentős kollekcióját őrzi. E művekből mutat be reprezentatív válogtást a cecei Csók István Emlékmúzeum állandó tárlata. (Az emlékház felújítása miatt a kiállítás jelenleg ideiglenes helyen, szűkebb válogatásban látható.)

            Csók életművéről hajlamosak vagyunk azt gondolni, aligha tartogat már meglepetéseket. Jelentős számú műve van közgyűjteményben, egyes képei a mai napig állandó szereplői a korszakot bemutató hazai és külföldi tárlatoknak. Csakhogy Csók igen termékeny alkotó volt, ami nem csupán átiratok és replikák sokaságát, hanem egyedi, egyszeri remek alkotások sokaságát is jelenti. A vándorlások éveiben Münchenben és Párizsban készült művei szétszóródtak, külhoni gyűjtőkhöz áramlottak. Hazatérve nagy számú időszakos és külföldi vándorkiállítás vitte szét a szélrózsa minden irányába műveit. Ebből adódóan az életmű jelentős része magántulajdonban van, sőt annak kulcsfontosságú darabjai is magángyűjtemények részei. (A Tavasz ébredésének pár évvel ezelőtt történt váratlan felbukkanása ékes bizonyítéka volt ennek.) A magántulajdonban levő képek töredéke az elmúlt évek aukcióin felbukkant ugyan, de számos művet utoljára Csók 1965-ben, a Műcsarnokban megrendezett életműtárlatán láthatott a nagyközönség. Legfőbb reményünk, hogy ezek a „rejtőzködő csodák” fél évszázad után ismét felfedik szépségüket: láthatóvá válnak egy kiállítás erejéig és végre korszerű módon mutathatja be azokat egy igényes monográfia.

A legfőbb keresett tárgy Csók fiatalkori főműve, az 1895-ben befejezett Báthory Erzsébet. (2. kép) A nagy méretű vászon 1945 elején tűnt el Székesfehérvárról. Vélhetően megsemmisült. Ám egy pár évvel később született dokumentum arra utal, hogy egy magyar hadifogoly 1945 nyarán látta a művet az ausztriai Spittal an der Drau városában, egy reneszánsz kastély falán. Noha az ez ügyben lezajlott hivatalos kutatások negatív eredménnyel zárultak, némi halvány reménnyel talán kecsegtetnek (az elszánt kincsvadászokat minden bizonnyal).

Mivel korai főműveit Csók rendre megsemmisítette, többnyire csupán töredékeik, vázlataik ismertek. Az 1902-ben festett Bűnös asszony egyik utolsó monumentuma e csökönyös önpusztításnak. A szétvágott képből Csók (szokása szerint) a női főalakot tartotta meg: Mária Magdolna aktja utoljára az Ernst Múzeum aukcióján szerepelt 1923-ban (6. kép)

A keresett képek között számos olyan található, amely Csók jól ismert, később többször megfestett témáinak első változataira vonatkozik. Az első változatok értéke nem csupán művészettörténeti, hanem esztétikai is, hiszen azok kivitelezése még őrzi a festői teremtés friss lendületét. Ilyen a Dolce far niente (Édes semmittevés) 1897-ből – amelyre a festő emlékirataiban külön kitér (3. kép), a népéleti témakörből a Pihenő sokácok és a Hímző sokác asszony első, remekbeszabott változata (8, 10. kép), vagy a lidó-képek köréből a tizes években készült Strandon és A homokban (29., 30. kép).

Kétségtelen, hogy Csók életművét a saját- vagy idegenkezű replikák erősen devalválták. Egy jövendőbeli életműtárlat egyik legfontosabb feladata éppen e torz kép kiigazítása, az egyedi, kiváló művekben megtestesülő alkotó felmutatása. Az unalomig ismételgetett sokác-téma remek darabjai közé tartoznak a Tükör előtt, a Sokác menyecske, a Sokác lányok, az Aratáskor, a fauve-os hatásokat sejtető Öcsényi menyecske, vagy az urbánus és népies elemeket szatirikusan ötvöző Magyar szoba (11, 12, 13, 19, 20, 25. kép). E művek ismételt bemutatása azért lenne fontos, mert igazolhatná, hogy Csók sokác-témája festőileg és gondolatilag progresszív volt a századelőn és eredeti formájában összhangban állt a korszak képi kísérleteivel és felvilágosult gondolataival.

A lappangó festmények között akad olyan mű is, amelynek lelőhelye a nagy számú reprodukció ellenére is bizonytalan. Ilyen a Züzü-ciklus egyik legtöbbet reprodukált darabja, a Népszínház utca, amit Csók 1957-es monográfiája már lappangó műként közölt. A festő feleségének korai, neorokokó portréja Csók festői kvalitásainak ékes bizonyítéka (14. kép), ahogy a Vámpírok is az életmű kulcsfontosságú darabja (16. kép).

Művészetének kevéssé ismert és méltatott szeletát alkotják grafikái. Csók szénrajzait a századelő művésztei lapjai – így Lyka Károly Művészete vagy az Új Idők – gyakran reprodukálták. Rajzai sok esetben nem az olajképek szoros értelembe vett előtanulmányai voltak, inkább azok monokrom, grafikus átiratai. Így nem csupán művészettörténeti értékkel bírnak, hanem autonóm kvalitásuk jogán is a korszak grafikatörténetének becses darabjai. Csók grafikái szétszóródtak, közgyűjteményben csak kevés található. A keresett művek között most két olyan rajzra hívjuk fel a figyelmet, amely jelentős festményekhez kötődik, de mind a Thámár, mind a Vámpírok  a téma önálló feldolgozásának tekinthető (9, 16/b. kép)

Végül az itt reprodukált művek egy része valódi kuriózum, olyan különleges darab, amely épp egy életmű rekonstruálásának „hiányzó építőköveit” alkothatja. Garay Jolán arcképe a századvég szalonfestészetének vonzáskörében született (1. kép), de kevés példa akad a Templomban vagy az Aratáskor naturalizmusára is (4, 19. kép). Más művek a kortársak meglepően erős hatását bizonyítják, így az 1912-es Aktok (27. kép) Rippl-Rónai dekoratív szintézisének, a Lidó pedig Vaszary oldott festőiségének egyéni tükrözése (34. kép).

Valamennyi keresett mű más-más tekintetben ugyan, de jelentősen kibővítené, gazdagítaná Csók festészetéről alkotott képünket. Éppen ezért számítunk az esetleges tulajdonosok jelentkezésére. Ha a művek kiállításra való kölcsönzése nem megoldható, úgy egy színes fotó is segítséget nyújt munkánkban. A készülő monográfiához a festmények mellett minden dokumentum (fotók, levelek) is értékes adaléka munánknak. Természetesen köszönettel veszünk minden olyan megkeresést is, amely nem az itt reprodukált művekhez kötődik.

 

Kapcsolat:

Monográfus és a kiállítás független kurátora:

Révész Emese: emeseart@gmail.com, www.revart.eoldal.hu

            A kiállítás múzeumi kurátora:

Gärtner Petra: gartner.petra@gmail.com; Múzeumi telefonszám: 22/315-583

 

Révész Emese

 

 

 

 

1.      Garay Jolán arcképe, 1891

Fa, olaj, 15 x 19 cm

BÁV 29. képaukció, 1972. december; Védett

 

  1. Báthory Erzsébet, 1895

Olaj, vászon, 400 x 605 cm

Eltűnt 1945-ben Székesfehérvárról

 

3.      Dolce far niente (Édes semmittevés), 1897

Fa, olaj, 37 x 29 cm

Legutóbb kiállítva a Magyar Nemzeti Galéria Válogatás magyar magángyűjteményekből című tárlatán 1981-ben; Védett

 

4.      Templomban, 1900 körül

Vászon, olaj, 90 x 96 cm

BÁV 53. képaukció, 1980. december; Védett

 

5.      Kettős arckép, 1901

Vászon, olaj, 85 x 120 cm

Reprodukálva életműkiállításának katalógusában 1965-ben

 

6.      Magolna, 1902

Ernst Múzeum Aukciói 25-26, 1923

A Bűnös asszony című, 1902-ban festett, majd feldarabolt kompozíció főalakja

 

7.      Kínai bronzlovas, 1902

Olaj, vászon, 56 x 40 cm

Legutóbb kiállítva Székesfehérváron 1988-ban; Védett

 

8.      Pihenő sokácok, 190

Olaj, vászon, 80 x 100 cm

A Jövendő című folyóirat mellékleteként reprodukálva 1906-ban

 

9.      Tanulmány a Támárhoz, 1905

Papír, szén, 40 x 50 cm

Legutóbb kiállítva 1974-ben Szegeden; Védett

 

10.  Hímző sokác asszony, 1905

Fa, olaj, 73 x 58,5 cm

Reprodukálva Székely András monográfiájában 1977-ben; Védett

 

11.  Tükör előtt, 1905

Reprodukálva Farkas Zoltán monográfiájában 1957-ben

 

12.  Sokác menyecske, 1905

Olaj, vászon, 50 x 37,5 cm

BÁV 31. képaukció, 1973. szeptember; Védett

 

13.  Sokác lányok, 1906

Ismeretlen helyen

 

14.  Felesége kalapban, 1906 körül

Vászon, olaj, 54 x 65 cm (?)

Reprodukálva a Művészetben 1914-ben

 

15.  Felesége Párizsban, 1906 körül

Szénrajz

Reprodukálva az Új Időkben 1907-ben

 

  1. Vámpírok, 1907

Olaj, vászon, 174 x 190 cm

Legutóbb kiállítva 1988-ban Székesfehérváron

 

16.b. Vámpírok

Papír, szén, 42 x 52 cm

Legutóbb kiállítva Csók 1955-ös életműtárlatán

 

17.  Akttanulmány, 1907

Reprodukálva a Vasárnapi Újságban, 1907-ben

 

18.  A konyhában, 1907

Reprodukálva a Vasárnapi Újságban 1907-ben

 

19.  Aratáskor, 1907

Vászon, olaj, 75 x 150 cm

Ernst Múzeum Aukciói LII., 1930

 

20.  Magyar szoba, 1909

Reprodukálva a Magyar Művészetben 1929-ben

 

21.  Nagybátyám képmása, 1909

Vászon, olaj, 80 x 65 cm

BÁV, 103. aukció, 1999. május

 

22.  Felesége lépcsőn állva, 1910 körül

Reprodukálva Csók életműtárlatának katalógusában 1914-ben

 

23.  Virágzó ágak, 1910 körül

Olaj, vászon, 48 x 38 cm

BÁV 20. képaukció, 1969. május

 

24.  Népszínház utca (Züzü az ablakban), 1910

Legutóbb kiállítva 1925-ben az Ernst Múzeumban

 

25.  Öcsényi menyecske, 1910 körül

Olaj, vászon, 48 x 32 cm

Reprodukálva Csók debreceni életműtárlatának katalógusában 1963-ban; Védett

 

26.  Züzü a zongoránál, 1912 körül

Olaj, vászon, 65 x 55 cm

BÁV 18. képaukció, 1968. május

 

27.  Aktok, 1912 körül

Reprodukálva a Gyűjtőben 1912-ben

 

28.  Tavaszi álom, 1912-1926

Kiállítva a Művészház 1913-as Palotafelavató kiállításán, majd átfestve a KUT 3. tárlatán 1926-ban

 

29.  Strandon, 1914

Olaj, vászon, 40 x 46 cm

Ernst Múzeum Aukciói XLV., 1930

 

30.  A homokban, 1916

Reprodukálva a Művészetben 1916-ban

 

31.  Balerina, 1917

Vászon, olaj, 74,5 x 64 cm

Reprodukálva: Farkas Zoltán: Csók István. Budapest, 1957.

 

32.  Cigánytánc, 1920 körül

Reprodukálva az 1923-as Dániában megrendezett reprezentatív magyar tárlat katalógusában

 

33.  Gyermekarckép, 1925 körül

Reprodukálva az Ernst Múzeum kiállítási katalógusában 1925-ben

 

34.  Lidó, 1930 körül

Reprodukálva a Magyar Művészetben 1936-ban; Egykor Révész István gyűjteményében