Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csók István Réthi Vera

2011.06.19

 

RÉTHI VERA CSODÁLATOS UTAZÁSA

Csók István ismeretlen gyermekportréja*

 

Napsárga hosszú ruhában, nyakában piros korall nyaklánccal három éves forma kislány tekint ki a képből. Kis keze zenélő játékdobozon pihen, mintha épp csak most állította volna meg apró balerináinak körforgását. Édesanyaként bűvöletébe ejt a gyermekszemek tiszta csillogása, de gyakorlott történészként nem firtatnám a modell kilétét, hisz a régi portrék esetében ez többnyire reménytelen. Ámde ekkor váratlanul elő kerül két vaskos iratcsomag. Viharvert családi dokumentumok, hivatalos okmányok születésről, halálról, hitről, szerelemről. Gondos őrzőjüket évszázados szorongás késztette a felekezetet, felmenőket igazoló papírok megóvására. A tanúsítványok, bizonyítványok egymást igazoló labirintusából pedig apránként egy jellegzetesen közép-európai családregény váza rajzolódik ki, kontrasztos hátteret teremtve a három esztendős Szilvia Veronika törékeny alakja mögé.

 

Regélő iratok

A családtörténet legtávolabbi szála 1819-ig vezethető vissza, mikor Zsámbékon megszületett Ármin Wissinger, aki 1878-ban vette fel a Réthi nevet. Fia, Réthi Károly (1852-1910) már régiségkereskedőként szerzett nevet és kisebb vagyont. Vállalkozását fia, Réthi Zsigmond (1876-1957) sikeresen bővítette. Pályája sok tekintetben követte a hazai zsidóság asszimilációs modelljét. Az első világháborúban tüzérségi hadnagyként háborús emlékérmet szerzett, gyülekezete a Szilágyi Dezső téri református parókia tanácsosává választotta, tagja volt a Magyar Teozófiai Társaságnak, 1927-ben pedig a Nemesfémiparosok, kereskedők és órások szövetségének Mű- és régiségkereskedő szakosztálya választotta ügyvezető elnökévé. 29 évesen nősült, 1906-ban egy neves angol árverező ház tulajdonosának leányát, Laura Murdoch Duncan-t (1883-1957) vette nőül.

Mivel saját gyermekük nem születhetett 1920-ban árvaházból fogadtak örökbe egy kislányt. Szilvia Veronika (születési nevén: Marsovszky) még csecsemőként, 1920 novemberében került a jómódú, gyermektelen család gondozásába. Apja, hogy megvédje a lehetséges támadásoktól, korán közölte a kislánnyal, hogy szüleitől eltérően ő maga nem zsidó származású. Veronika 19 évesen Angliába ment férjhez, így a zsidóüldözéseket és a háborút már nem Magyarországon vészelte át. Az iratcsomag megőrizte a sárga csillagot, de Réthi Zsigmond és felesége túlélték a holokausztot. Az ötvenes évek elején, a szülők egzisztenciát, vagyont oda hagyva, pár fonttal a zsebükben mégis elhagyták az országot és gyermekük mellett, Angliában telepedtek le.

       Gyermekkori képmását Veronika még a háború előtt vitte ki magával Angliába. A festményt mai napig családi ereklyeként őrzi Londonban élő leánya.  Ezt az óvó figyelmet annál is inkább  megérdemli a mű, mert egyike Csók – és a korszak – legszebb magyar gyermekportréinak. Alkotója nem elégedett meg a gyermekképek bevett sémáival, munkáján átüt a személyes érintettség ihlete. Csók a gyermekportré megfestésének megtisztelő felkérését nem pusztán kiváló Züzü-sorozatával érdemelte ki, hanem a Réthi és Csók családot ekkor már személyes kötelékek is összekapcsolták. Csók vélhetően üzleti kapcsolatban is állt az ismert műkereskedővel, lányát, az ekkor már kiskamasz Züzüt pedig a kereskedő angol anyanyelvű felesége tanította angolra.

 

A gyermekkor varázslatos aurája

A jelenet színtere a műterem, a kislány a festő mívesen faragott kínai székeinek egyike mellett áll. A márványbetétes, gyöngyház berakású, áttört faragással díszített, sötét barnára pácolt tikfából készült bútordarabot Csók még párizsi évei alatt szerezte keleti gyűjteménye számára. A széken a kislány játéka áll, a századelőn oly kedvelt zenélő-mozgó gyermekjátékok egy példája. Csók saját kislányáról, Züzüről festett portréin is szívesen jelenítette meg gyermekét saját kis világában, játékai között. A játékzongoráján játszó Züzü mellett bohóca, a beteg Züzü takaróján kerekes majma, karácsonyfája alatt babái kísérik gazdájukat. A szék mögött színes függöny zárja le a hátteret, mintázatában az Angyali üdvözlet alakjai sejlenek fel. Az eltérő valóságszférákat elhatároló, a néző beavatását jelképező függöny motívuma ismert ikonográfiai eleme a keresztény művészetnek. Hangsúlyos jelentésben használta Csók a függöny a Műteremsarok című festményén, ahol a tükörből visszatekintő önarckép előtt tárul fel a művészi szépséget jelképező női akt. Az 1905-ben Párizsban festett Műteremsarok egy későbbi változatán a gyermekportréhoz hasonló, biblikus motívumokat sejtető függöny jelenik meg. A függöny mögött feltáruló háttérben Veronika nevelőanyja, Laura jelenik meg, amint Züzüt angolra tanítja. A háttérben felderengő kettősük amolyan személyes ajánlása a képnek, amely közvetve éppúgy utal anya és gyermeke összetett kapcsolatára mint Csók saját korábbi Züzü-képeire.

       Ámde amíg Csók saját lányáról festett képeit modern festői irányokkal kísérletező, színpompás impresszionizmus jegyében alkotta meg, a Réthi-lányt Diego Velazquez modorában, klasszikus ünnepélyességgel örökítette meg. Velazquez életműve a századforduló európai modernizmusának egyik legfontosabb ihletője volt. Felerősödő kultuszának első fejezete 1899-hez kötődött, mikor születésének 300. évfordulóját ünnepelték Európa-szerte. A hazai figyelem újólag 1908-ban fordult festészete felé, mikor Balló Ede másolatgyűjteménye kapcsán méltatta ismét festészetét a sajtó. A művészeti sajtó ekkor már jellemző módon mint az új festői irányok képviselőjét, impresszionistaként jellemezte Velazquez-t. Csókhoz közel állt spanyol elődjének festői realizmusa, de amikor őt választja mintaként, nemcsak oldott, puha ecsetkezelését, színeinek belső ragyogását emeli át saját festői világába, hanem egyszersmind az európai festészet legismertebb gyermek-portré sorozatára is utal. Nemcsak festésmódjában, hanem kis modelljének beállításában is követi Velazquez Margerita infánsnőről festett portréit.

       A függöny szimbolikus, reprezentatív motívuma és a klasszikus képi minta alkalmazása együttesen kiemeli modelljét hétköznapi világából. Szemben a Züzü-képek közvetlen életképi hangulatával, Réthi Vera képmását a klasszikum és a szakralitás aurája vonja be. Aranysárga ruhában pompázó alakja révén Csók ezúttal a gyermekkor varázslattal teli szentségét formálja képpé.

 

Réthi Vera hazatér

A festmény számos egykorú kiállítása a bizonysága annak, hogy Csók maga is fontos művének tekintette Réthi Vera arcképét. A háborút követő első nagyobb gyűjteményes kiállításán, 1925-ben több Züzü-kép kíséretében mutatta be az Ernst Múzeumban. A kiállítás katalógusa ekkor borítóján közölte a művet. Innen a Szinyei Merse Pál Társaság brüsszeli reprezentatív tárlatára utazott tovább a kép. A bemutatón (amelynek sajtóvisszhangjáról a Magyar Művészet című folyóirat számolt be részletesen) általános figyelmet keltettek Csók gyermekportréi. „Velasquez modorában, szép aranyharmóniában festett gyermekképmása élénk csodálatot kelt” – írta róla a brüsszeli Nation Belge. Ezt követően még két alkalommal láthatta a hazai közönség a festményt: 1935-ben Csók jubileumi életmű-tárlatán az Ernst Múzeumban majd a következő évben a Műcsarnok Nő a művészetben címmel megrendezett nagyszabású kiállításán. A festményt ezt követően nemzedékeken át rejtve maradt a hazai közönség elől, hiszen házassága után azt Angliába vitte magával Réthi Vera.

       Az egykori kis modell lánya nagy becsben tartotta ugyan édesanyja portréját, de londoni otthonában már jelentőségét vesztette az alkotó személye. Mígnem egy műkedvelő magyar látogatójának tekintete nem akadt meg a szépséges festmény jelzésén. Miután a portré felbukkanásának híre hozzám elért, már pontos időponthoz tudtam kötni azt. A székesfehérvári Csók életmű-kiállításának előkészítésekor bizonyos voltam benne, hogy a kivételesnek sejtett gyermekportré méltó arra, hogy ismét megcsodálja a hazai közönség. Ámde a hazahozatalhoz a tulajdonos segítőkész együttműködése közel sem volt elegendő. Több hónapos előkészítés, állami garancia és egy önzetlen szponzor (Pepper Art Project) felajánlása kellett ahhoz, hogy április végén végre levesse magáról a festmény a csomagolás védőburkát és nyolcvan év után régi ragyogását visszanyerve a Züzü-képek társaságában pompázzon.